Először is sziasztok! Hosszas érlelődés után idén szilveszterkor valóban elhatároztam, hogy lefogyok. A "projectnek" ha lehet ezt mondani ma álltam neki, és azért csináltam a blogot, hátha valakinek pont ez hozza meg a kedvét a dologhoz, illetve hátha érdekel valakit a történetem, valamint végre ha csak anoním módon is, de szeretném vállalni a nyilvánosságot, mert már nagyon bánt a kialakult a helyzet. Előszöris a háttértörténetet szeretném elmesélni.
Akkor kezdjük is egyből az elején. 23 éves, egyetemista fiú vagyok. 184 centiméter, és jelenleg sajnos 116 kiló. Igen, végre le merem írni, akármilyen hihetetlen is, ennyi vagyok, és magamnak is csak ma tudtam bevallani. De akkor tényleg ugorjunk az elejére.
Alsós iskolás koromban híztam el úgy istenigazából, mert kicsinek még kimondottan sovány voltam. És bár nem voltam kimondottan kövér a suliban sem, azért nagy darabnak mondhattam magam. Aztán a gimnáziumban, 10.-es koromban volt az első komolyabb elhatározás, hogy le kellene fogynom. Nekiálltam, és sikerült is 7 kilót leadnom, akkoriban 84 kiló voltam, ami sajnos így visszanézve elég hihetetlennek tűnik. Aztán ahogy mentek az évek, lassacskán jöttek vissza a kilók, és mikor az egyetemet kezdtem már 105 kiló lettem. Ami még súlyosbítja a dolgot, hogy kiderült, hoyg stresszhelyzetben magas a vérnyomásom (mivel máskor nem, így nem kell gyógyszert szednem, de fokozottan kell vigyáznom), így a szívemnek sem tesz jót ez a súly még normális helyzetben sem. Aztán ahogy belemerültem az egyetemi életbe, bulizás, nagy kajálások, döglés, és a sport (leginkább foci) elhagyása következett, tanulás, ekkor nassolás, stb. Az elmúlt évben különösen is igaz mindez, és észrevettem, hogy mégtöbbet sikerült felszedni, ám ekkor már év közben nem mertem a mérlegre állni, mert féltem az eredménytől. Aztán szeptemberben erőt vettem magamon, és 114 kilót mutatott, amin rendesen elszörnyedtem. De aztán sajnos mindig ott lyukadtam ki, hogy én úgy sem tudok lefogyni, akkor minek fogyózzak, pár kiló lemegy úgyis. Hát, lassan eljött a karácsony, sütizés, kajálás, aztán szilveszterkor megint elgondolkoztam. Nem vagyok a fogadalmak embere, és leszögezem, hogy ez sem egy fogadalom, pusztán egy elhatározás, hiszen sokszor mondtam már, hogy leadok pár kilót, de most úgy érzem, valóban sikerülhet. Ma délelőtt aztán végleg elhatároztam magam, és rááltam a mérlegre, ami 116 kilót mutatott végül. (Egyébként az ismert 114, meg ennyi kajálás után 120 körüli vagy feletti értékre is számítottam, úgyhogy nem lepett meg az eredmény.) Végleg elhatároztam, hogy LEFOGYOK, legalábbis megpróbálok tényleg. És akkor a mikéntről, amit kitaláltam, aztán vagy működik, vagy nem:
TÁPLÁLKOZÁS: talán ez az egyik legfontosabb. Azt tudni kell először is, hogy nem vagyunk gazdagok, sőt, ki merem jelenteni szegényebbek közé tartozunk (bár azért ha belegondolok sajnos sok embernek nem adatik meg a lakás-tv-internet combo se talán, de ez már egy másik blog témája lesz), szóval bár ez nem kifogás, de elsősorban az anyagiak is hátráltattak eddig minket az egészséges táplálkozásban. Sokszor a legolcsóbb ugye tésztát venni, vagy darálthúst, hasonlókat. Azt tudni kell hogy én azért szerencsés helzetben vagyok, hiszen nagyon szeretek minden gyümölcsöt, zöldséget is szívesen eszek, és a zsíros husokért sem vagyok oda, úgyhogy nem okozna problémát az átállás, csakhát a pénztárca sem engedi meg hogy mindig például brokkolit együnk ugye. Elsősorban tehát ezen szeretnék változtatni az adagok csökkentésével, a napi háromszori étkezéssel, és azzal, hogy este 6 után már nem eszek (főételt biztos nem). A kenyeret próbálom elhagyni amennyire lehet, illetve sok gyümölcsöt-zöldséget fogyasztani, valamint inkább a sovány húsokat. Egyébként szerintem azoknak van igazuk, akik azt vallják, ha az ember pörköltet kíván, egye meg, csak kevesebbet, és mozogjon sokat. Én is itt szeretnék elindulni. Az esti nasiknak is vége ezennel (a csipszes tévézést még általánosban elhagytam szerencsére, most lemondok minden hasonlóról.)
MOZGÁS: a másik alappillér. Mióta egyetemre járok sajnos erre nem nagyon, vagy egyáltalán nem szakítottam időt. Ezen mindenképpen változtatni fogok, kidolgoztam magamnak egy kis programot (egyenlőre semminek tűnhet, de tényleg a teljes tespedésből egyszerre nem lehet teljes fordulaton pörögni, csak szépes fokozatosan szerintem, illetve még foglalmam sincs mennyire bírom hosszú távon.) Szóval minden nap egy, másfél órát sétálni fogok, ezt akár suliba menet is meg tudom tenni, hiszen egy fél óra járásra van, ezt egyébként néha eddig is csináltam, de most rendzeres lesz. Napi fél órát biciklizek (egyenlőre egy szobabiciklin, mivel másik rég nincs, de ha sikerül mellékes munkát találnom, be fogok ruházni egyre, mert régen szerettem biciklizni és hiányzik is). Emellett van itt egy sportpark féleség, amit lehet használni ingyen, oda minden nap lemegyek egy fél órára, amiből 10 percet legalább kocogok (ezt szeretném növelni idővel, de utóbbi pár évben max a buszra futottam), és kipróbálom a lépegetőt és egyéb gépeket a parkban. Emellett itthon súlyzózom és tornászok is naponta többször akár. Ja, és a liftet elfelejtem, a 6.-on lakunk úgyhogy jó kis torna lesz gyalog közlekedni fel-le. Egyenlőre ezeket találtam ki, nagyon szeretnék úszni is, de azt csak idővel, ahogy kinézek, egy nyilvános uszodába most nem merek még elmenni, illetve nem is olcsó mulatság egy alkalom se, de ezt mindenképp szeretném bevezetni, hiszen mondják az okosok hogy az úszás a legjobb fogyókúra. ÉS a legfontosabb (nekem :) ) a FOCI. Imádtam a suliban focizni, és bár a termetem akkorsem volt kicsi, de azért azt kell mondjam hogy jól ment, néha kapus is voltam, leginkább csatárként játszottam, és éreztem a kaput nagyon. 2 éve labdába sem rúgtam, és nem tudom miért, de azt elmondhatom, hogy rettenetesen hiányzik! Lassan ezt is el fogom kezdeni, mert ezt is fel kell építeni, úgyhogy ezt már nagyon várom.
Hát röviden ennyi. Hogy sikerülni fog-e? Kitartok majd? Nem tudom. Azonban úgy érzem, hogy ez most egy szilárd elhatározás, és mindent meg szeretnék próbálni, mert lassan már undorodom magamtól, ami nem egy jó állapot ugyebár. Ja és a főcél amit nem mondtam: először is szeretnék 116-ról 100 kilóra lefogyni. Időpontot nem szabok meg, hiszen nem tudom milyen ütemben megy majd a dolog. Utána pedig majd meglátjuk, de akármi lesz és akárhogy döntök, a mozgásról nem szeretnék leállni semmiképp, márcsak az egészségem szempontjából sem, jó lenne 50-60-70 évesnek is lenni.
Ha valaki végigszenvedte a vonaglásomat idáig, és van valami receptje, vagy csak olyan hozzávaló, alapanyag, magában étel, amit ajánlana, azt szívesen venném, ha lehet elfogadható árkategóriában. És még annyit, bár elviselem a kritikát is, de az otromba, bunkó hozzászólásokat kérlek mellőzzétek, mert bár felül tudok kerekedni ezteken az embereken, nem esik jól. Az építő jellegű kritikát örömmel fogadom. Remélem ezúttal a webes olvasókat is bevonva sikerül kitartani és nem abbahagyni, mivel az elég ciki lenne így mindenki előtt :)
Végezetül mindenkinek Szeretetben, Békében, Anyagiakban, Jókedvben, és nem utolsó sorban Egészségben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok!
